Az identitás krízise - szégyenből az erőbe.

Photo by Arthur Chauvineau on Unsplash

Férfinak lenni ma nem menő. Minden mi azonosságunkat adja megkérdőjeleződött: Izmosak vagyunk? A gépek erősebbek. Racionális? Inkább érzéketlen. Kitartó? Mármint rugalmatlan. Egyenes? Vagyis tapintatlan. Társadalmunk férfiakkal kapcsolatos megítélése zavaros háborúba torkollt, és két pólusban csúcsosodik ki: az empatikus és domináns férfi karakterére.

- Változz meg!

A férfiak érzékenyedése a hetvenes évek óta mainstream téma. Eszerint az empatizmusra képtelen, érzéseit elnyomó férfi egy elavult minta. Nők és férfiak egyaránt zászlajukra vették a változást (NOMAS, MENENGAGE, VOICEMALE), hogy átalakítsák a patriarchális maszkulinitás fogalmát. Segítő csoportok, dokumentumfilmek és könyvek tucatjai elérhetőek, hogy az "erősebbik" nemet kigyógyítsa generációk óta hordozott apa sebeiből. Olyan szavak terjedtek el mint toxic masculinity, rape culture vagy male privilege. Tovább mélyítve a csalódottságot, szégyent és megvetést mi a modern férfi öröksége, ki ne szeretne ettől megszabadulni?.

- Változz meg... de ne így!

A folyamat sikeres volt, azonban a társadami nyomás, a kirekesztődés félelme, tagadás és elhatárolódás ellentétes pólusba tolta a nemek szerepét. Megerősödött, autoriter nők hoznak döntéseket, miközben az empatizált férfiak csöndben felszolgálják italukat. Kemény nők és lágy férfiak korát éljük. Ebben a kiszolgáltatott állapotban a támogató erő mely ide kísért minket eltűnni látszik. A heroizált empatikus férfi képe olvad és a megvetés és gyengeség szinonimája lett. Csoda hogy, dühös férfiak és csalódott nők hangja kap erőre?

- Inkább változz vissza!

A férfi működés újra a perifériára szorult de már társadalmi iránymutatás nélkül. A düh, magány, csalódottság a radikalizálódás melegágya lett. Támogatás, és elfogadás nélkül újra a korábbi minták kaptak erőre. Férfikörök alakulnak de már a "visszatalálás" segítésére. A Maszkulizmus nyíltan szembemegy a férfiliberalizációs, pro feminista nézőponttal. Ennek a csatározásnak is hatása, hogy a domináns férfi vágya akkora űr, hogy már a könyv és film piacon is érzékelhető.

- A kör bezárul.

Pedig a két működés igénye érthető. Az alfa férfi a megtermékenyítő, a vadász, az elemi vad erő. Célorientált, eltökélt és ha kell kegyetlen is. A béta gondoskodó, óvó férfi. A béta adja a biztonság érzetet, ereje nem fenyegető hanem támogató. Nyugalom árad belőle, mely a családi stabilitás alapja.

- Pólustól az egységig.

Hogy megértsük a dilemma forrását, lényeges realizálni, hogy érzéseink megélése nem a végső lépés. Inkább egy kísérlet, megtapasztalás saját tanulási folyamatunkban. Viszont szükséges egy biztonságos, elfogadó környezet ahol ez megtörténhet. Csak az így megélt önazonosság, vágyaink felfedezése és elfogadása vezet el újra az erőhöz. Ezt az erőt azonban már nem csak az állati düh táplálja. Ebben az erőben benne van az empátia és érzékenység is. A férfiasság nőiségen keresztüli megértését is magába foglalja. Zavarosan hangzik? Pedig ugyanez történik a másik oldalon.

A nők "elférfiasodása" része a mi folyamatunknak is. Ha megnézzük nem is lehetne másképp. A férfi lágyulása "meghívta" a nők erősödését. Ezzel mindenki betekintést kap a másik világába. A nők számára az autoriter, működés ugyanolyan új tapasztalat mind nekünk az érzékenyedés. Elfogadjuk hogy a nők rugalmatlanok, kemények, és kegyetlenek is lehetnek? És azt hogy a férfiak gyengék, érzékenyek és toleránsak? Amint mind a két fél ugyanolyan biztonsággal és elfogadással élheti meg saját folyamatát, megkapjuk azt a partnert akire mindig is vágytunk.